A 2019/2020-as évadra lehetőségünk nyílt két fiú serdülő csapatot is működtetni, a zömében 2007-es születésű játékosokból álló gárdánkat házon belül U13-nak neveztük el. Meglepően könnyen indult számukra a bajnokság, mérkőzéseik többségén nagy különbségű győzelmeket arattak. Pont akkor jött a kényszerszünet, mikor az igazi erőpróbák következtek volna. Csapatkapitányukkal, Sárváry Danival beszélgettünk a kialakult új helyzetről, napirendjéről és persze az értékelés sem maradhatott el.

 

Kezdjük azzal, hogy nálad hogy zajlott az átállás!

 

Sárváry Dániel: Nem volt könnyű beleszokni az új távoktatásos rendszerbe, így az első napokban a nap nagy részét a kapott anyagok feldolgozása tette ki. Még most sem megy teljesen zökkenőmentesen a dolog, de lassan kialakul az új napirendem. Szerencsénk van a szép idővel, nagyokat sétálunk a környéken a kutyánkkal, a testvéreimmel pedig sokat vagyunk a kertben. Tollasozunk, ping-pongozunk és persze kosarazunk. Ha picit rosszabb az idő és bent kell maradnunk, akkor olvasok, videójátékokkal játszunk és filmeket nézünk.

 

Ha már említetted, hogy kosaraztok, tudod tartani a formád?

 

SD: Nem mondom, hogy ez egyszerű feladat ebben az új helyzetben. A való világban teljesen természetes volt a napi edzés, erősítés és az állandó mozgás. Most, hogy itthon vagyok, jóval nehezebb rávennem magam erre, de igyekszem odafigyelni a rendszeres edzésre. Követem a Kaszások Youtube-csatornáját, csinálom az edzőnktől kapott erősítő feladatokat és ugrókötelezni is szoktam.

 

 

Te hogy fogadtad a leállás hírét?

 

SD: Nem lepődtem meg, mert tudtam, hogy előbb-utóbb megtörténik, de persze csalódott voltam, mert nagyon hiányoznak az edzések, a csapat, Bencebá és Olivér. Tudom, hogy ez szükséges ebben a helyzetben, de azért nehéz felfogni és elfogadni ezt a sok változást az életünkben.

 

Beszéljünk egy kicsit a csapatról! Milyen évetek volt?

 

SD: Ez a szezon sok újdonságot hozott. Több társunk felkerült az U14-be, míg új játékosok is csatlakoztak hozzánk, és edzőváltás is történt. A szezon elején nálunk képzetlenebb csapatokkal találkoztunk, így ekkor győzelmeket igen, de komoly meccsrutint nem tudtunk szerezni. Az év elején gyorsan haladtunk előre, majd január-február környékén lendültünk bele az izgalmasabb, komolyabb feladatot jelentő meccsekbe.

 

Mire emlékszel vissza a legszívesebben?

 

SD: Az egyik legjobb dolog mindenképpen az, hogy a már említett újdonságok ellenére a csapat nagyon jól összeállt az idény során. Igazán ritka pillanatot pedig az a meccs hozott, amelyiken a Kaszás Csarnokban 124-23-ra nyertünk.

 

 

Neked mi hiányzik most a Kaszásokkal kapcsolatban?

 

SD: A mindennapos edzések a csapattal, Bencebával és Olivérrel, a Bencebá által adott becenevek, a csapattársak viccelődései, Oros mutatványai, Patrik egészpályás dobásai, Dönci háttal, láb között elengedett dobásai, Atilla frizurája, a Csarnok hangulata, a sok labda pattogásának hangja. Létrehoztunk egy Viber-csoportot, amin könnyedén elérhetjük egymást, de azért őszintén szólva nagyon hiányzik a személyes találkozás.

 

Jó tanuló hírében állsz. Egyetértesz azzal, hogy akinek jól megy a tanulás, a pályán is könnyebben boldogul? Hogyan tudod összeegyeztetni a sulit és a kosárlabdát?

 

SD: A tanulást és a kosárlabdát nem mindig egyszerű összeegyeztetni. Idén viszonylag kevés órám volt, így néha még edzés előtt is tudtam tanulni, ami sokat segített, mert este hat- hét óra körül leülni tanulni nem mindig megy könnyen. Talán ehhez ugyanaz kell, mint ami a pályán is fontos: kitartás és koncentráció.

 

 

Kényszerszüneten 7. rész – Interjú Czirkos Pankával

 

Kényszerszüneten 6. rész – Interjú Patrik-Pirk Martinnal

 

Kényszerszüneten 5. rész – Interjú Evellei Hannával

 

Kényszerszüneten 4. rész – Interjú Dobossy Pállal

 

Kényszerszüneten 3. rész – Interjú Gálfalvi Balázzsal

 

Kényszerszüneten 2. rész – Interjú Koflanovics Kristóffal

 

Kényszerszüneten 1. rész – Interjú Jenei Gergővel

 

Fotók és videó: Sárváry Dániel István